sütemény kategória bejegyzései

Egy klasszikus: a habos túrós

Öcsém egyik kedvenc süteménye a Rákóczi túrós – vagy ahogy mi hívjuk, a habos túrós. Nagyon gyorsan össze lehet dobni, én melegen szeretem, de másnap is isteni. Anyukámtól van az elv, hogy a töltelékbe kerül tejföl és pudingpor is,  amitől a krém nem lesz száraz, de nem is folyik szét a tésztán. Próbáljátok ki!

habos turos

Hozzávalók:

Tésztához:
30 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojássárgája
1ek. tejföl

Töltelék:
50 dkg túró
15 dkg cukor
1 vaníliás cukor
4 tojássárgája
1 nagy doboz tejföl fele
1 vaníliás pudingpor
1 citrom héja

baracklekvár – opcionális

6 tojásfehérje
12 dkg cukor

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, fél órát hűtőben pihentetjük. A sütőt 190 fokra melegítjük. A tésztát 3 mm vastagra nyújtjuk, és egy gáztepsibe tesszük. A peremén legyen mindenhol 3 cm pluszba, mert az sütés közben össze fog húzódni. A tésztát öt percig elősütjük, majd megkenjük baracklekvárral. A töltelék hozzávalóit alaposan összekeverjük, és a tésztára öntjük. 20 percig sütjük, tűpróbával ellenőrizzük. Végül a cukrot apránként adagolva kemény habbá verjük a tojásfehérjét, és ezt is a süteményre halmozzuk. A hőfokot visszavesszük 170 fokra, és a habréteget 10-15 perc alatt rásütjük a süteményre.

 

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Csokis cseresznyés clafoutis

A clafoutis egy francia tejes desszert, amit a cobblerhez hasonlóan gyorsan és egyszerűen elkészíthető. Hagyományosan fekete cseresznyével készül, legjobb még melegen enni porcukorral megszórva. Kicsit csavartam rajta azzal, hogy csokoládét is tettem be – valójában csináltam ilyet is olyat is, de a csokis receptjét fogom most megosztani veletek -, és fele rész mandulaliszttel készítettem. Bármilyen szezonális gyümölccsel készíthető, de a gyümölcsöt felhasználás előtt érdemes egy 10 percre – amíg a sütő bemelegszik – lecukrozni, hogy a felesleges levet kieressze magából.

blog2

Hozzávalók (1 nagy vagy 6 kicsi formához – 10 cm-es):

50 dkg cseresznye
1 csomag vaníliás cukor
6+4 dkg cukor
2 dl tej
2 dl habtejszín
1 tk. sütőpor
3 db tojás
8 dkg liszt (nálam fele mandulaliszt)
10 dkg étcsokoládé

A sütőt 180 fokra melegítjük. A cseresznyét leszórjuk a csomag vaníliás cukorral és a 6 dkg cukorral. Állni hagyjuk, amíg elkészítjük a tésztát. Mi sem egyszerűbb: a tejet a tejszínhabot és a tojásokat összekeverjük a cukorral. Nem kell habosra, épp csak jól elkeverjük. A csokoládét gőz fölött megolvasztjuk, és a tojásos tejszínes keverékhez adjuk. Végül simára keverjük benne a lisztet és a sütőport. Palacsintatésztánál kissé sűrűbb masszát kell kapnunk.
A formá(ka)t kivajazzuk, a kissé lecsöpögtetett cseresznyét elosztjuk benne, majd leöntjük a tésztával és készre sütjük. Nekem a kis formákban 25 perc alatt sült meg, de ha egy nagy formában sütjük akár kétszer ennyi idő is kellhet. Akkor jó, ha középen beleszúrva egy fogpiszkálót nem ragad rá a tészta.

blog1

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Banános karamellás cheesecake

Ha továbbra sem jön a tavasz, kénytelen leszek a saláta receptek helyett még több édességet posztolni, hogy legalább ennyi örömet leljünk a meghosszabbodott télben. A cheesecake magyarra lefordítva sajnos “sajttortát” jelent, amit én kifejezetten nem szeretek, mert a nem gasztromán családtagjaim hátán egyből feláll a szőr, ha csak meghallják a szót. Mert ugye  valamiért egyből arra asszociálnak, hogy 1. ez trappista sajtból készült, 2. ergo ennek biztosan trappista sajt íze van.
Hát kedves mindenki, ezúton üzenem, hogy nem, NINCS sajt íze, viszont azzal egyet tudok érteni, hogy a magyar fordítás nem a legszerencsésebb. Ezt a süteményt először 3 éve, egy kedves barátnőm diplomaosztójára készítettem, ahol Anyukám is ott volt, és azóta is többször kérte. Az benne a jó, hogy amellett, hogy gyorsan elkészül, a banán és a karamell íze szépen megbújik benne, nem tolakodik, de végig érezzük azt a kis extrát, amit nyújt. Mivel most sokan ettük, ezért nem tortaformában, hanem tepsiben készült. Remélem emiatt nem panaszkodik senki.

cheesecake005

Hozzávalók (kb. 30×35 cm-es tepsihez):

1 csomag zabkeksz
5 dkg olvasztott vaj

750 g krémsajt
4 dl tejföl
1 vaníliás cukor
15 dkg cukor
3 tojás
2 evőkanál keményítő
2 db banán
5-6 db vajkaramella apróra vágva

A sütőt 180 fokra melegítjük. A kekszet apróra törjük, az olvasztott vajjal összekeverjük és leterítjük a tepsi aljába. Ujjunkkal alaposan megnyomkodjuk és 5-10 percre a sütőbe tesszük.
A banán, a karamella és a keményítő kivételével alaposan összekeverjük a hozzávalókat. A banánt villával összenyomjuk, és a krémhez keverjük. Végül hozzáadjuk a keményítőt. A masszát a tepsibe öntjük, és beleszórjuk a vajkaramella darabokat. 40 perc alatt készre sütjük, ha nagyon barnul fóliával letakarjuk. Legjobb, ha a sütőben hagyjuk teljesen kihűlni, hogy a teteje ne töredezzen be.

cheesecake004

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Az első fotogén macaron

Először is szögezzük le, mondhat akárki akármit, macaront csinálni nem egyszerű. Már ha vagyunk olyan mazochisták, hogy a tökéletességre törekszünk… Ami azt illeti, nekem még sosem jött össze úgy, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Ez volt a második alkalom, hogy csináltam, de mindez azért, mert bár az ízét imádom, de 1 évvel ezelőtti próbálkozásom akkora ballépés volt – konkrétan szegény barátnőmmel, akinek macaront ígértem, kanállal ettük fel a végterméket – , hogy bevallom, azóta se mertem próbálkozni.
Nem tudom ki hogy szokott sütni-főzni, de nálam bevált dolog, hogy ha megfogalmazódik valami a fejemben, elkezdek nézelődni, és néhány recept átolvasása utána kialakítok valamit, ami egy kicsit mindegyiktől eltér. Na, valószínűleg ezt rontottam el az első esetben. Koncepció ugyanez, végeredmény enyhén szólva is kritikán aluli. Szóval idén tanulva a hibából úgy döntöttem, most leteszem a voksom egy profi macaron-sütő módszere mellett, és megpróbálkozom azzal, lesz ami lesz. Találtam egy nagyon szimpi kis leírást (itt), úgyhogy ezzel próbálkoztam.

De foglaljuk is össze, mikor jó egy macaron?
– A teteje teljesen sima, nincsenek rajta kitüremkedések (ez nekem nem mindegyiken jött össze) – titka, hogy elég jól legyen elkeverve a fehérjével a cukor és a mandulaliszt
– A teteje nem repedezik ki (ez most pipálva) – titka, hogy pihentetjük a sütés előtt
– Kis talpacskák jönnek létre az alján (ez félig-meddig sikerült) – titka a sütő megfelelő hőmérséklete
– Ha beleharapunk a teteje roppanós, a belseje pedig ragadós – ha mindent jól csináltunk, ilyen lesz

DSC_1659

Szóval a recept leírása szerint rengeteg buktató van, éppen ezért a szerző által javasolt “tanuló” adaggal dolgoztam most én is. Ez pontosan egy nagy tepsinyi macaronra lesz elég – összesen kb. 12 db 4 cm-es adagra, amiből 6 db teljes értékű macaron lesz.

Hozzávalók:

44 g mandulaliszt
80 g porcukor
36 g tojásfehérje
16 g kristálycukor
kevés ételszínezék

Töltelék: sós karamell
10 dkg cukor
1 kanál méz
1 ev. kanál víz
2 dkg vaj
0,5 dl habtejszín
kevés só – kb. 1/4 tk.

Ezeket a mennyiségeket pontosan betartottam. Először a porcukrot és a mandulalisztet átszitáltam egy tálba. A kimért tojásfehérjét elkezdtem nagy fokozaton felverni, majd amikor már annyira kemény volt, hogy fejre tudtam állítani, apránként hozzákevertem a kristálycukrot, és közepes sebességen még 1-2 percig vertem, amíg a habverő jól látható hullámokat nem csinált a habba keverés közben. Ekkor hozzákevertem egy kiskanálnyi ételszínezéket és alacsony fokozaton egyszer átkevertem. A mandulalisztes porcukor felét hozzáöntöttem a felvert fehérjéhez és mint a piskótát egy keverőlapáttal alulról jövő mozdulatokkal teljesen simára kevertem. Ugyanezt megismételtem a mandulaliszt másik felével is. (Valószínűleg itt rontottam el, hogy bár úgy tűnt, nincsenek benne darabok, de amikor teljesen kikapartam az alját mégiscsak maradhatott benne, mert az utoljára kinyomott macaronok nem terültek el rendesen, hanem kissé púposak, csúcsosak maradtak, ami pontosan annak a jele, hogy a tészta túl sűrű volt, tehát nem volt rendesen szétkeverve.) A szerző leírása szerint óvatosan kell bánni a masszával, nehogy túlkeverjük. Akkor kevertük túl, ha túl gyorsan terül majd szét. Tehát teszteljük le. Egy púpos kanál masszát tegyünk egy tányérba, és ha a massza kb. 10 másodpercen belül nem terül szét, még túl sűrű, ha viszont nagyon gyorsan szétfolyik, akkor pedig már túl híg. Ha túl híg, azon sajnos már nem lehet segíteni, ha túl sűrű, akkor még egyet kettőt keverjünk rajta, és jó lesz. Úgyhogy inkább közben is többször ellenőrizzük, hogy állunk.
Ha ezen az akadályon túl vagyunk, akkor töltsük bele a masszát a habzsákba, és nyomjuk ki a macaronokat. Van, aki szerint érdemes szilikon lapot használni, más szerint sütőpapír is megteszi, megint más szerint érdemes a sütőpapírra előre felrajzolni az azonos nagyságú köröket is. Ezt mindenkire rábízom, én szilikont használtam, de nem rajzoltam fel a köröket. Ha kinyomtuk az ugyanakkora kis halmokat, és a macaronok szépen elterültek, akkor bekapcsoljuk a sütőt 135 fokra, és a macaronokat legalább egy fél órát hagyjuk pihentetni. Akkor jó, ha megérintve a tetejét a macaron hártyás, nem ragad az ujjunkra. (Tavaly még nem is tudtam, hogy pihentetni kell, ki is repedt az összes…)
DSC_1662 Ha ezzel megvagyunk, tegyük be a 135 fokos sütőbe és 23 perc alatt süssük készre.
Ha megvan a talpacskája, a tetejét is jónak ítéljük, de 23 perc után még nem tudjuk rendesen felszedni, mert a fele odaragad – mint ahogy nekem tavaly – akkor még 1-2 percet tegyük vissza a sütőbe, és hagyjuk, hogy a macaronok száradjanak.

Krémnek sós karamellt választottam, hogy hátha egy kis sósság ellensúlyozza a tömény édeset. A krém elkészítése sokkal egyszerűbben zajlik, mint a macaroné: a cukrot a vízzel és a mézzel feltesszük, és karamellizáljuk. Ha szép barna színe van hozzákeverjük a vajat, a tejszínt és a sót. Én türelmetlen voltam, nem vártam meg amíg rendesen kihűl, így kissé folyt még, de ízre még így is szuper jó volt.
Most, hogy így felbátorodtam, van még egy adag tojásfehérje a hűtőben, asszem hétvégén újrapróbálkozom: folyt. köv…

DSC_1665

 

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Céklás cupcake fehércsoki mázzal

Gondoltam nem írom már le a címben, hogy milyen zöldséggel készült a legújabb cupcake, mert akkor senki nem fog tovább olvasni, az biztos. Nem, nem répából. Mielőtt elkattintanál, ha esetleg javasolhatom, hogy ha meg is rémít, elborzaszt, akkor csak csináld meg, etesd meg valakivel, (ne mondd meg miből van!) és meglátod, ha kéri a másodikat belőle, te magad is kedvet kapsz, hogy megkóstold. (Mellesleg laza 10 percig magyaráztam Apukámnak, hogy legalább kóstolja meg, mert tényleg finom, nem zöldség íze van, mire beadta a derekát. De csak azért, mert mondtam neki, ha nem ízlik, otthagyhatja. Persze könnyen ki lehet találni, hogy végül nem csak egyet evett. Azért komolyan, felért egy tanulmánnyal.)

uj004

Hozzávalók (12 db muffinhoz):

3 tojás – külön-külön fehérje és sárgája
15 dkg cukor
1,5 dl napraforgóolaj
1 tk. fahéj
kevés őrölt szerecsendió
20 dkg cékla nyersen, apróra reszelve
1 csomag sütőpor
24 dkg liszt

Krémhez:
10 dkg teavaj
10 dkg fehércsokoládé

A sütőt 180 fokra melegítjük. A céklát gumikesztyűben pucoljuk, hacsak nem akarunk lila kezű szörnyet játszani egy hétig. Apró lyukú reszelőn reszeljük, vagy turmixgépben pürésítjük. A tojás sárgáját a cukorral habosra keverjük. Beletesszük a fahéjat, a szerecsendiót, a céklát és a napraforgóolajat. A lisztet kimérjük a sütőporral, csomómentesre keverjük a tojásos keverékkel. Az utolsó 2-3 kanálnál már nagyon nehéz a tésztával dolgozni, ha nem megy, tegyük félre a maradék lisztet. A tojásfehérjét kemény habbá vejük, óvatosan belekeverjük a tésztába, ezzel lazítva azt. Ha maradt még liszt, amit korábban nem tudtunk belekeverni, most pótoljuk. A tésztát 12 felé osztjuk, és 180 fokon kb. 25 perc alatt szép pirosra sütjük.
A muffinokat hagyjuk teljesen kihűlni. A fehércsokoládét gőz fölött felolvasztjuk, amikor langyosra hűlt puha vajjal habosra keverjük. A cupcake-et akkor állítsuk össze, amikor a krém és a muffin is teljesen kihűlt, különben a vajas krém kifolyik a sütinkből.

uj005

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Forró csoki láva

Nagyon szeretem ezt a desszertet, pedig nem vagyok egy csupa-csoki rajongó. Viszont ez a kívül puha piskóta, belül folyós csokoládé forrón a sütőből egy gombóc jéghideg vanília fagyival… Hmm.. Bármikor jöhet. Elkészíteni sem nagy szám, és ha elrontjuk sem hibázhatunk vele nagyot, akkor maximum egy csupa csoki muffinunk lesz, amihez csak a csoki öntetet kell külön beszerezni. A recept eredetileg Gordon Ramsay-tól származik, apróságokat változtattam rajta.

Hozzávalók 4 db szuflé formába:

10 dkg vaj
10 dkg cukor
10 dkg 70%-os csokoládé
2 tojás
2 tojásfehérje
10 dkg liszt

A sütőt 200 fokra melegítjük. A formákat vajjal vékonyan kikenjük. A csokoládét gőz fölött megolvasztjuk. A cukrot a vajjal habosra keverjük, hozzákeverjük a 2 egész tojást majd az olvasztott csokoládét. Apránként hozzáadjuk a lisztet és simára keverjük. A tojásfehérjét keményre verjük, és óvatosan a masszához adjuk, hogy ne törjön össze. A szuflé formákat 3/4-ig töltjük. A desszertet 200 fokon 15-18 percig sütjük. Akkor jó, ha beleszúrva egy fogpiszkálót a belseje még folyós, de már nem nyers. Ezt úgy tudjuk megállapítani, hogy a színe jóval sötétebb, mint sütés előtt volt. A formából viszonylag könnyen – vagy késsel óvatosan körbevágva – tudjuk kiönteni.

DSC_1523

 

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Stroopwafel – a nemwaffel

A stroopwafel egy holland édesség, amelyet akkor kóstoltam először, amikor az egyik holland egyetemen voltam csereösztöndíjjal. Eléggé rákattantam, mert sajnos(!) boltban is lehetett kapni, de azért az utcán árult, frissen készített volt a legfinomabb. A vicc szerintem az, hogy bár waffelnek hívják, kinézetre inkább egy ostyára hasonlít, ízre pedig egy omlós, nagyon vékony kekszre, mely közé tölteléknek karamellszószt raknak. Úgy két hete eszembe is jutott, hogy utánanézek, biztosan találok hozzá való receptet. Az egyetlen extra hozzávaló, az maga az ostyasütő volt (ez lehet elektromos vagy öntöttvas), ami nem biztos, hogy minden háztartásban van, de hátha tudunk kölcsönkérni egy-két mintadarabért cserébe. Én is így tettem. Több receptet is átnézve arra jutottam, hogy első próbálkozásomat így készítem el.

DSC_1465

Hozzávalók (kb. 20 darabhoz):

25 dkg liszt
20 dkg vaj
1 csomag instant élesztő
1 tojás
10 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor
1 csipet só
1 tk fahéj

Karamellszósz:
25 dkg cukor
5 dkg vaj
1,5-2 dl habtejszín
1 tk. fahéj

A tojást a cukorral, sóval és fahéjjal addig verjük, míg a cukor teljesen fel nem oldódik – ez kb. 10 perc. Az élesztőt 2 evőkanál meleg vízzel elkeverjük. A tojásos keverékhez hozzáadjuk a vajat, majd apránként a lisztet és végül az élesztőt. Az elkészült tésztából gombócot formázunk, és meleg helyen fél órát pihentetjük. Ez alatt elkészítjük a karamellszószt. A cukrot egy lábasban megolvasztjuk. Nekem be szokott válni, hogy a cukrot nem kevergetem, csak hagyom, hogy magában legyen, ha füstölni kezd, akkor pedig az edényt felemelem, és jól megrázogatom. Amikor a cukor szép világosbarnára karamellizálódott, leveszem a tűzről, majd hozzáteszem a vajat. Először csomós lesz, de visszateszem a tűzre, és várom, amíg a vaj teljesen elolvad. Ezután hozzáöntök 1 dl szoba hőmérsékletű habtejszínt. Nagyon elkezd forrni, és ismét csomós lesz, de kitartó keveréssel úgy 10 perc alatt homogenizálni tudom a masszát. Ha túl sűrűnek találom, még 0,5-1dl tejszínt hozzáteszek. Vigyázzunk, a töltelék ne legyen túl folyós, mert akkor az ostyáinkból is ki fog folyni. Inkább legyen kicsit sűrűbb, amíg elkészülnek az ostyák a krém úgyis hűl, látszódni fog, ha elbír még egy kis tejszínt, utólag is tudjuk korrigálni az állagát.
Fél óra elteltével a tésztánkból diónyi gombócokat formázunk. Az ostyasütőt 5 perc alatt alaposan áthevítjük, első sütés előtt vékonyan átkenjük olajjal. A tésztát nem nyomjuk túl vékonyra, nekem az vált be, ha oldalról nézve kb 2-3 mm-es vastagságú. A tészta mindkét oldalát 1-1 percig sütjük. Még forrón óvatosan kettévágjuk – ez pont annyi idő, hogy mire végzünk, már fordíthatjuk is a következő adagot -.
A kihűlt ostyákat megtöltjük 1-1 kanál karamellszósszal, majd a feleket óvatosan összeillesztjük.
Egyetlen hibája, hogy egy adag nagyon gyorsan elfogy…

DSC_1479

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Fánk a sütőből?

Ezt a receptet a GoodFood legfrissebb (2013/1.) számában találtam. A tésztája a joghurttól könnyű, de nálam valahol a fánk és a piskóta között helyezkedik el. Próbáltam kísérletezni a töltelékkel, karamellel szerettem volna még megtölteni, de bevallom, nem tetszett neki a forró party hangulat a sütőben, és inkább átszivárgott a tésztán. Finom volt így is, hasonló mint egy karamellbe mártott piskóta. Viszont az áfonyalekváros töltelék nagyon bevált, fotó is inkább erről készült, a másikat nem éreztem, hogy erőltetni kéne.

uj005

Hozzávalók (12 darabhoz):

14 dkg porcukor
100 ml natúr joghurt
2 tojás
14 dkg vaj megolvasztva
20 dkg liszt
1 tk. szódabirkarbóna
12 tk. áfonyalekvár

A sütőt 190 fokra melegítjük. Kivajazzuk a muffin formát. Alaposan összekeverjük a 2 tojást, joghurtot és a porcukrot. Hozzáöntjük az olvasztott vajat, majd apránként hozzáadjuk a szódabikarbónás lisztet. A formákat félig megtöltjük a tésztával, 1-1 kanál áfonyalekvárt helyezünk el mindegyik közepébe, majd feltöltjük a maradék tésztával. Sütőben 15-17 perc alatt világosbarnára sütjük. 1-2 percet hagyhatjuk még állni a formában, de érdemes még melegen, villával óvatosan kiemelni.

uj004

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Hétvégére – Csokis marlenka grillázzsal

Na, ez tipikusan az a süti, ami nagyon tömény, de mégis a kérekmégegyszeletet kategóriába tartozik. Legalábbis nálam. Ez már egy átdolgozott változata a legelső receptnek, aminek a forrását innen vettem még 3 évvel ezelőtt. Ennyit változtam a konyhában 🙂

Tészta hozzávalók:

  • 700 g liszt
  • 300 g cukor
  • 175 g vaj
  • 3 ek holland kakaó
  • 3 ek méz
  • 1 ek szódabikarbóna
  • 1 kk ecet
  • 4 db tojás

Krém hozzávalók:

  • 3 doboz (3×170 g) sűrített tej
  • 2 cs vaníliás pudingpor
  • 1l tej
  • 250 g tea vaj

Grillázs hozzávalók:

  • 10 dkg mogyoró
  • 10 dkg cukor
  • 5 dkg vaj

A sütőt 180 fokra melegítjük. Elkészítjük a tésztát. A száraz hozzávalókat kimérjük, egy tálba tesszük. A mézet összemelegítjük a vajjal és a cukorral, és folyékony állapotba keverjük a tálba, majd hozzá ütjük a tojásokat, és az egészet összegyúrjuk.

Egy nagy tepsit veszünk elő, a tésztát pedig 5 felé osztjuk. Használjunk mérleget, így biztosan jól lesz szétosztva, mert egyébként is papír vékonyságúra kell majd nyújtani.

A sütőpapírból le vágunk egy akkora darabot, mint a tepsi hátulja. A tésztát nagyon-nagyon vékonyra kell nyújtani, játszunk vele, ahol kilóg a tészta, azt tapasszuk oda, ahol lyukak vannak. A tésztákat egyenként 5 perc alatt megsütjük, majd kihűtjük. Nem kell megijedni, teljesen meg fog keményedni.

A pudingot megfőzzük, félretesszük. Egy nyeles lábasba öntjük a sűrített tejszínt, és kis lángon elkezdjük keverni. Folyamatosan keverve, néha-néha felemelve, hogy biztosan ne égjen oda 10-15 percig főzzük a krémet. Kissé megbarnul és össze is sűrűsödik, de semmi látványos dologra ne várjunk. Ha keverjük, és az alján látjuk, hogy bugyog már egy ideje, biztosan jó lesz. Ezt öntjük a pudinghoz, és alaposan kihűtjük. Ha megvan, jöhet hozzá a szoba hőmérsékletű vaj.

Ez után következik a sütemény összeállítása. A krémet öt felé kell osztani (ismét javaslom a mérleg használatát) a sütemény tetejét is be kell vonni vele. Az elkészült süteményt egy-két napig kell hűtőben tárolni, amíg összepuhul. Az a jó benne, hogy bár sokáig tart a puhulási fázis, még 5 nap után is ugyanolyan puha lesz – ha marad -.

Tálalás előtt megszórjuk házi grillázzsal melyet én így készítek: mogyorót összetörjük. Cukrot elkezdjük barnítani, majd beletesszük az öt deka vajat és a mogyorót. Ezt kiöntjük egy fém tálcára, majd amikor megszilárdul, húsklopfolóval vagy kézzel összetörjük. Ezzel szórjuk meg a süteményt tálalás előtt.
blog004

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.