lekvár kategória bejegyzései

Piros bogyós lekvár – cseresznye, meggy és ribizli barátság

Végre kissé lehűlt az idő, újra minden ideális lekvárfőzéshez. Egy rokonunknál ettem még talán tavaly télen piros bogyós gyümölcslekvárt, aminek idén végén elkértem a receptjét. Körülbelüli arányokat kaptam meg, mert termésfüggő, hogy éppen mit és mennyit raknak bele. Mehet bele cseresznye – ez adja az alapot – és ehhez variálhatjuk a savanykás (meggy, ribizli) és illatos (málna, eper) gyümölcsöket. Én most savanykásabb ízre vágytam, ezért cseresznye, meggy és ribizli került a lekvárba. Két verzióban is elkészítettem, most a másodikat osztom meg veletek, az elsőben úgy éreztem még kissé túlsúlyban volt a ribizli. Tartósítószer nem került bele, és legközelebb már dzsemfixet sem fogok, mert kaptam egy tippet, mire használjam a hígabb levet, görgessetek lejjebb!

DSC_0972

Hozzávalók (10 db 3-4 dl-es üveghez):

2,4 kg cseresznye (tisztított mennyiség az összes gyümölcs) – kb. 3 kg-ból lett
1,2 kg meggy – kb. 1,5 kg-ból lett
0,8 kg ribizli – kb. 0,9 kg-ból lett

1 kg méz
2 db 2:1-ben dzesmfix (elhagyható, leírom majd hogyan 🙂

Befőttesüveg, kupak, befőttes fólia vagy folpack

A lekvárfőzés során nem használtam tartósítószert, így nagyon fontos, a megfelelő sterilizálás. Az üvegeket és a kupakokat mosószeres vízzel elmosogattam, lecsepegtettem. Amikor elkezdtem főzni a lekvárt, az üvegeket betettem a mosogatógépbe, és elindítottam egy kb. 1 órás programot, ami 60-on ismét elmosta. Még meleg volt, amikor kivettem. A tetőket forró vízbe állítottam, és fél órán keresztül főztem őket forrásban lévő vízben. Lecsepegtettem, nem törölgettem semmit. Közvetlenül a betöltés előtt két percre mikróba helyeztem az üvegeket – a fém tetőket nem! – és így töltöttem bele a forró lekvárt. Egyszerre kettőbe, ezeket folpackkal lefedtem, kupakot rácsavartam, fejre fordítottam és dunsztba tettem (kibéleltem egy kosarat törülközővel és amikor bekerültek a lekvárok, le is takartam azt.)

Persze ez semmi nem volt a lekvárfőzés leguncsibb, egyben legtovább tartó részéhez képest, vagyis a gyümölcsmagok eltávolításához. Kettőnknek ez a mennyiség egy focimeccsnyi ideig tartott, szóval lehet számolgatni. A gyümölcsöket feltesszük főzni. Amikor forr, én közepes lángra visszavettem és hagytam, hadd bugyogjon. Egy óra után átpasszíroztam, beletettem a mézet, és újabb egy órát forraltam. Még mindig híg volt, és bár tudom, hogy hűlés után még sűrűsödik, beletettem két db dzsemfixet, biztos ami biztos alapon, és jól tettem, így lett megfelelő állagú. (Utólag hallottam viszont, hogy ha lemerem a tetejéről a levet, akkor a szörpként elhasználhatom, nem kell megvárni, hogy minden folyadékot elfőljön, és akkor akár másfél óra alatt is elérhette volna a kívánt állagot, akár dzsemfix hozzáadása nélkül is. Legközelebb kipróbálom, és beszámolok róla.)

 

 

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Epres-pudingos finn pulla

Ebben a hónapban a témánk mi más is lehetne, mint a Húsvét. Ezt azonban nem egyedül találtam ki, mert a következő időszakban a tematikus receptekhez a fotót nem én, hanem a Zalavári Veronika Photoblog fogja készíteni, melyet ezúton is nagyon köszönök! Vera pécsi bloggereket keresett, mert szeretné fejleszteni ételfotózási technikáját, de arra már nincs ideje, hogy kifejezetten ilyen céllal főzzön is a teendői mellett. Én meg kapva kaptam az alkalmon, mert így elleshetek jópár trükköt egy profitól. Remélem tetszeni fog amit alkottunk!
A finn pulla egy kelt tészta, ami azonban nem tartalmaz se tejet, se tojást. Töltelék nélkül talán még tovább eltartható lenne, de a leírás szerint így is két napig puha marad szobahőmérsékleten tárolva. Én személy szerint nagyon szeretem a pudingos-lekváros változatokat, de lehetne bármilyen más töltelékkel – akár túróval is – variálni. Próbáljátok ki!

IMG_1051

Hozzávalók (kb. 20 db-hoz):

1 csomag szárított élesztő
15 dkg cukor
5 dl meleg víz
1 tk. őrölt kardamom (kb. 5 db)
60+20 dkg liszt
10 dkg vaj

4 dl tej
4 ek. cukor
1 csomag vaníliás pudingpor

házi eperdzsem (vagy más lekvár)

tojás a lekenéshez

Az élesztőt a cukorral, a meleg vízzel és a kardamommal összekeverjük. Ha egész kardamomot vásároltunk, akkor pucoljuk meg, és a benne lévő magvakat őröljük porrá. A keverékhez adjunk apránként 60 dkg lisztet. Én megfogtam a habverő egyik dagasztólapátját, és ennek segítségével kevertem bele a lisztet. Ez a massza már kissé összeáll, de még látszik rajta, hogy nem vett fel elég lisztet. Hozzáadjuk a megolvasztott vajat, és apránként belekeverjük a maradék lisztet. Ameddig tudjuk, a keverővel, utána kézzel. Lisztezett deszkára borítjuk, és alaposan átgyúrjuk. A sütőt előmelegítjük 50 fokra és a tésztát letakarva fél órát kelesztjük benne.
Elkészítjük a pudingport: A tejet a cukorral és a pudingporral csomómentesre keverjük, és felfőzve besűrítjük. Hűlni hagyjuk.
A sütőt 190 fokra melegítjük. Ha megkelt a tészta, 9-10 dkg-os darabokat vágunk belőle (ez fontos, mert nagyon meg fog dagadni sütés közben). Ha ragad, kissé belisztezve gombócokat formázunk belőle, és sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. Veszünk egy szélesebb aljú felespoharat, és a gombócba mély lyukat nyomunk, olyan erősen, hogy az ne ugorjon vissza azonnal. Ebbe töltünk 1 teáskanál pudingot és 1 teáskanál lekvárt, majd további 15 percet kelesztjük. A szélét lekenjük a felvert tojással, és 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük. Lezárt dobozban akár 2 napig is friss marad.

IMG_1081

 

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Eperdzsem – első kísérlet

Tesztelve! Első dzsemfőzésem azt kell hogy mondjam, felülmúlta minden várakozásomat, és tényleg fenomenálisra sikerült. Egyből kétfélét készítettem, a 10 kg eperből 8 kg került végül a főzőedénybe. A végeredmény egy kellően sűrű dzsem, nem folyik le a kenyérről, de mégis könnyen kenhető, pont ilyet akartam, próbáljátok ki Ti is!

DSC_0007Hozzávalók – vaníliáshoz:

5 kg eper
4 rúd vanília kikapart magja és a héja
2 kg cukor
4 db 2:1-ben zselésítő

Hozzávalók – vörösboros-balzsameceteshez:

3 kg eper
1,25 kg cukor
1 dl vörösbor
1 dl balzsamecet
3 db 2:1-ben zselésítő

Az epreket alaposan megmossuk, kicsumázzuk. Én aprítógépbe tettem mindig egy nagyobb adagot, 2-3 másodpercig bekapcsoltam a gépet, így az eprek nagy része kisebb darabokra “esett szét”, de maradtak benne nagyobb vagy egész eprek is. Ez a megoldás nagyon bejött, mert így nem kellett fél órát főzni az epret, hogy megpuhuljon, kellően zselés állaga lett, de maradtak benne azért nagyobb szemek is. Ja, és igencsak időtakarékosabb, mint késsel négybe vágni minden szemet. Egy nagy lábasba beleöntöttem az epret, a cukrot, a zselésítőt és a fűszereket – hol a vanília kikapart magját a rúddal együtt, hol a vörösbort és a balzsamecetet -. Közepes lángon addig melegítettem amíg fel nem forrt – ekkor a tetején hab képződik, és bugyogni kezd a lekvár. Így hagytam körülbelül 10 percig, közben a habot leszedtem a tetejéről. Forrón az előzőleg tisztára mosott üvegbe töltöttem, folpackkal lefedtem, lecsavaroztam, és 10 percre fejre állítottam. Ez után pléddel betakartam, és hagytam teljesen kihűlni.

DSC_0015

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.