2014. július hónap bejegyzései

Sárgabarackos gombóc

Gyönyörű sárgabarackokat kaptam, és úgy megkívántam belőle a gombócokat, viszont borzasztóan nem szeretem – és akkor még finom voltam – a főtt krumplit pucolni. Forró, ragad, és sokat kell várni, mire gyúrhatóra hűl. Véletlenül akadtam rá a receptre, mely megoldást kínál erre a problémára (itt). Nagyon elégedett vagyok vele, kicsit módosítottam az arányokon, egyből dupla adag, szép nagy gombócok főttek ki belőle. Szilvával is ki fogom próbálni, az tuti. (Csak szólok, fagyasztva is szuper, de figyeljünk arra, hogy ne érjenek össze a gombócok, amikor elrakjuk őket, mert nehézkes szétszedni anélkül hogy sérülést okoznánk rajtuk.) Bocs a kép minőségéért, de már annyira éhesek voltunk!

IMG_20140725_132524

Hozzávalók (20 db-hoz):

5 dl víz
5 dkg vaj
30 dkg liszt
2 tojás

liszt a szóráshoz

20 db sárgabarack
20 tk. cukor
fahéj

olaj
zsemlemorzsa

A vizet felforraljuk, beletesszük a vajat, és újraforraljuk. Fakanállal elkeverjük a lisztet, és amikor összeáll a tészta, és nincs már benne lisztcsomó, vegyük le a tűzről, és hagyjuk kissé hűlni. A barackokat szórjuk meg fahéjjal. Amikor langyos a tészta, egyesével keverjük el benne a tojásokat. Ezt is legjobb fakanállal. Nem fog összeállni teljesen, borítsuk vékonyan lisztezett deszkára és gyúrjuk össze. Vágjuk félbe, egyesével sodorjuk hengerré, és vágjuk 10-10 darabba.  A gombócokat töltsük meg, a barackok közepébe kerüljön 1 teáskanál cukor. Forrásban lévő vízben főzzük, amíg a víz tetejére nem jönnek, én még olyankor is szoktam várni egy percet, hogy biztosan megfőjenek. Olajban pirítsuk aranyszínűre a zsemlemorzsát, és a kifőtt gombócokat ebbe forgassuk.

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Töltött paprika paradicsomos kuszkusszal és tonhallal

Ez annyira, de annyira finom lett! És a névben kb. benne is van mind az öt hozzávaló. Nem vagyok különösebb töltött paprika rajongó, de ebből bizony meg tudtam volna enni jó párat. Talán túlzásnak tűnhet fejenként 3 db paprikát számolni, de higgyük el, lehet, hogy a végén még kevésnek is ítéljük. Ráadásul laza háromnegyed óra alatt kész is. Kipróbáltam a paprikát felülről töltve, és félbevágva is. Ezek a paprikák nem túl vastag húsúak voltak, de ez pont így volt jó. A félbevágott előnye, hogy több sajt jut rá, és a akár a pizzához hasonló módon kézzel is nyugodtan ehetjük – én imádok kézzel enni -, viszont tény, hogy az egyben hagyott paprikák szebb látványt nyújtottak. Válasszatok kedvetek szerint, azt megígérhetem, hogy nem fogjátok megbánni.

DSC_1271

Hozzávalók: (2 személyre)

6 dkg kuszkusz
1 tonhal konzerv
1 doboz aprított paradicsom konzerv
6 db közepes paprika
10 dkg sajt (ha felülről töltjük, kevesebb is elég)

friss bazsalikom, só, frissen őrölt bors,
1-2 gerezd fokhagyma
olívaolaj

A kuszkuszt kimérjük, kétszeres mennyiségű vizet felforralunk, a kuszkuszt belekeverjük állni hagyjuk. A sütőt 200 fokra melegítjük. A paprikát vagy félbevágjuk, kicsumázzuk, vagy a tetejét levágva kiszedjük a magokat és a paprika ereit, a tetejét is megtartjuk. Vágot felével lefelé olajozott tepsibe tesszük a paprikatetőkkel együtt, kissé sózzuk, borsozzuk, tetejét olívaolajjal meglocsoljuk, 15 percig sütjük. Közben a kuszkuszt és a többi hozzávalót összekeverjük, ízesítjük. A paprikát kivesszük a sütőből, megfordítjuk, megtöltjük, sajttal megszórjuk, és visszatoljuk még 15 percre. Melegen tálaljuk.

 

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Cukkinis-virslis penne

Ez tökéletes példája annak, mit dobjunk össze ebédre gyorsan, öt hozzávalóból. Szerintem lesznek még ilyenek, ez nagyon megtetszett. Ja, és persze finom is volt, nem csak egyszerűen elkészíthető. DSC_0304

Hozzávalók: (2 személyre)

25 dkg penne
30 dkg cukkini
1 dl 20%-os tejszín
125 g mini mozzarella
4 db roppanós virsli

Ez pedig mindig van otthon:
2 gerezd fokhagyma
só, bors, bazsalikom
3+1 ek. olívaolaj

A cukkinit lereszeljük, lesózzuk, állni hagyjuk. Közben a vizet kevés sóval feltesszük főni, a többi hozzávalót pedig előkészítjük, összedaraboljuk, a negyedelt mozzarella egy részét tálaláshoz félre tesszük. Amíg a tészta fő, elkészül a szósz is. Két evőkanál olívaolajon megpirítjuk a zúzott fokhagymát, rádobjuk a kinyomkodott cukkinit és 2-3 percig pirítjuk. hozzáadjuk a felszeletelt virslit, ezzel is pirítjuk 1-2 percig. Megszórjuk frissen őrölt borssal, bazsalikommal, és felöntjük a tejszínnel. Rádobjuk a negyedelt mozzarellát, egy-két percig hagyjuk, hogy felolvadjon, majd alaposan elkeverjük. A mozzarella “behálózza” a szószunkat. Sózzuk, ha szükséges. Levesszük a tűzről, hozzákeverjük, a tésztát, és a félretett mozzarellával megszórva tálaljuk.

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Babakonyha… indul a hozzátáplálás

Ahány ház annyi szokás, hát, ha valamire, a gyereknevelésre mindenképpen igaz. Amit írni fogok itt a blogon, az az a módszer, ahogy én próbálom – remélem sikerrel – az ételek szeretetére szoktatni csemeténket. Nem szentírás, elmondom, ami beválik, de azt is, ami majd nem. Mint minden szülő, én is a legjobbat akarom a gyerekemnek, figyelek a jelzéseire és az igényeire. Ha létezik igény szerinti szoptatás, miért ne lehetne igény szerinti hozzátáplálás? És nálam az “igény szerinti” annyit jelent: amikor a gyermekem kinyílik az ételek felé, érdeklődik. Például folyamatosan nyúl a pohárért, a kanálért és a tányérunkért vagy nyammog a szájával, mikor mi eszünk, pedig nincs is benne semmi. Akkor igenis úgy gondolom, hogy az életkorának való étellel lehet egy próbát tenni. Az is biztos, hogy minden gyerek más, minden család más, de ettől függetlenül remélem sikerül néhány ötletet adnom, esetleg néhány kétséget eloszlatnom a saját, még igencsak friss tapasztalataimmal.

Kislányom tél végén született, így tudtam, hogy nyáron, amikor legszínesebb a piacok kínálata, mennyi minden közül válogathatunk majd. Persze, a hozzátáplálás fokozatos dolog, semmit nem szabad erőltetni. Az első kérdés, ami felmerülhet: mikor kezdjük? Én még szoptatok, ennek ellenére szerettem volna minél hamarabb kezdeni. Ez volt az elképzelés, de ehhez szükséges volt, hogy párosuljon egy olyan gyerek is, akit érdekel az étkezés. Enélkül próbálkozhatnék, amennyit csak akarok, nem lenne értelme. Szóval egyeztettem a védőnővel, aki ezt jó ötletnek tartotta, hisz itt a csomó gyümölcs, – Anyukáméknál évek óta bio – miért ne lehetne megkóstolni?

4,5 hónaposak volt amikor először terítékre került az őszibarackpüré. Mi előzte meg mindezt? A gyerek érdeklődése. Akkor már vagy egy hete adtunk neki egy-egy korty vizet – ami egyébként nem feltétlenül lett volna szükséges, mert az anyatej minden táplálék- és folyadékigényt is kielégít, de mivel annyira érdekelte a gyerkőcöt a pohár, ahogy mi ittunk, hogy majd kiesett a szeme. Ez volt tehát az első lépés, amikor láttam, hogy itt bizony elindult valami. Az első 3 alkalommal csak 1-2 falatot evett, tényleg csak kóstolt, nyammogott rajta, még össze is rázkódott. Nem elég édes neki a barack? Gondoltam én. A védőnőnk azonban megnyugtatott, az új íz az, ami miatt rázkódik, más, mint az anyatej, más az állaga, stb. Tudom, a legtöbb helyen az almával való kezdést javasolják, vagy zöldségek közül a krumplit, répát, de nekünk az őszibarack nagyon bevált, sok folyadékot tartalmaz, tehát elég híg volt ahhoz, hogy csak leszippantsa a kanálról. Eddig teljesen elégedett lehetek, semmit nem köp ki, és majdnem mindig elfogy az adag – kb 1 dl. Azóta már az alábbi kombinációkat is kipróbáltuk ki, most múlt 5 hónapos.

– őszibarack (7 napig ettük)
– őszibarack – alma (ezt két napig próbáltuk, megfogta a székletét, később visszatérünk rá)
– őszibarack – meggy (5 napig)
– őszibarack – sárgabarack (5 napig)
– őszibarack – alma (4 napja)

DSC_0274

Milyen elveket vallok a hozzátáplálásnál?

– Az étkezési rituáléhoz való szoktatás már a hozzátáplálás előtt megkezdődik. 4 hónapos korától velünk van az asztalnál – még ha ez néha azt is jelentette, hogy így egyszerre csak egyikünk – Férjem vagy én – tudott enni.

– Semmit nem kell erőltetni, sem siettetni. Ha nagyobb lesz szeretném, ha mindent megkóstolna tehát ez az elv, de nem tömöm bele a szájába. Megnyalni úgyis megnyalja, aztán kiderül, tetszik-e, vagy sem. Ha nem, térjünk vissza egy-két napig egy korábbi, már bevált ízhez, vagy egyszerűen csak várjunk.

– Jó, ha mindig ugyanakkor tudjuk neki adni az ételt, én délelőtt két étkezés között szoktam – pl. 7-kor és 10-kor szopizik, akkor 9 és fél 10 között kapta valamikor a gyümölcsöt. Ha új ételt próbálok, akkor semmiképp nem adtam neki délután, hogy ha bármi gond van, az ne éjszaka derüljön ki, de ha már beváltról volt szó, és délelőtt valamiért nem fogyott el, programunk volt stb, akkor azt megkapta kora délután.

– Egy dologgal több napig próbálkozzunk, 4-5 napig nyugodtan, majd meglátjuk mennyire vevő az újra. Ha új ízt próbálunk bevezetni, azt egy régebbivel együtt tegyük. Csinálhatjuk azt is, hogy első nap fele-fele, harmadik nap már 2/3-ad, 1/3-ad arányban. Nálunk egyelőre az őszibarack az állandó íz, ahhoz adagolom mindig az új ízt, de ha már lesz 4-5 féle gyümölcs, amit megeszik, azokat is fogom kombinálni.

– Nagy barátom lett a merülőturmix. Amit lehet, meghámozok, ha nagyon sűrű, egy-két kanál babavízzel hígítom. A kanalat nem tolom be a szájába, csak elé teszem, kicsit hozzáérintem, – minél kisebb a kanál feje annál jobb – csak hagyom, hogy lenyalogassa, és leszippantsa róla a gyümölcspürét.

– Szem előtt tartom a szezonalitást. Értem én, hogy a táblázat szerint sárgabarackot csak 8-9 hónaposan lehetne enni, de hát ha most van szezonja! (Nyilván hiába van eperszezon, nem adok neki, mert allergizálhat, de más gyümölcsöknél valamekkora rugalmasság nem árthat.) Természetesen a tervezett gyümölcsök listáját előzetesen mindig átbeszélem a védőnővel.

– Ha van háztáji, fagyasszunk is le belőle, már ha lehetséges Nálunk már van cseresznye, de tervezek meggyet, tököt, cukkinit is eltenni.

– Védőnő javaslatára most hat hónapos koráig 4-5 féle gyümölcs megismerése és elfogadása az alapcél, utána pedig jöhetnek a zöldségek is. Persze lehet kezdeni zöldséggel, télen talán kézenfekvőbb is a burgonya, sárgarépa, cékla, sütőtök négyessel nekiindulni. Most úgy látom az 5 féle gyümölcs bőven meg lesz, de akkor se kenődjünk el, ha ez nem így alakul.

Azt gondolom, nagyon szerencsések vagyunk, hogy a nyári időszakban kezdtük el a hozzátáplálást, télen nyilván más zöldségek/gyümölcsök kerülnének előtérbe, nem is lenne ekkora változatosságra lehetőség. Ettől függetlenül a legfontosabb a közös étkezések örömének átadása, ha csemeténk nem fogad el semmit 6-7-8 hónapos kora előtt, hát ne erőltessük. Mindenkinek megvan a saját ritmusa, neki – és persze – nekünk is megvannak a saját elképzeléseink. Ha mi nem akarunk 6 hónapos koráig anyatejen kívül mást adni, ne adjunk. Nekem nagyon fontos az önazonosság kérdése, nem csinálok olyat, amivel nem értek 100%-ig egyet, mondhat aztán akárki akármit. Mert a gyerekek rugalmasak, nekik mindegy, hogy 5 hónaposan vagy 7 hónaposan kapják az első falatot, nem fog törést okozni egyik sem az életükben, de azt igenis hiszem, hogy megérzik, ha olyat csinálunk velük, amivel a szívünk mélyén magunk sem értünk egyet. Ha mi elhisszük, hogy amit csinálunk az jó, akkor az is lesz.

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Sárgabarackos crumble, avagy a morzsasüti

Még tavaly írtam egy egyszerű angol desszertről, a cobbler-ről, és már ott megígértem, hogy lesz majd crumble recept is. Jujj, de el vagyok maradva. Pedig imádom, mindenféle gyümölccsel! Ha valami gyorsat szeretnénk, ami könnyen összedobható, nyári, gyümölcsös, ez kiváló megoldás lehet. Most sárgabarackkal készült és hú, ha nem ajándékozom el a szomszédoknak egy részét, reggelre eltüntetem az egészet.. Munka vele 10 perc, a többit a sütő végzi. És nem kell a sárgabarack pucolásával kínlódni, a héja is csodálatosan szétfő. A korábban bemutatott karamellsodóval vagy egy gombóc fagyival kínáljuk. Vagy mindkettővel. Essünk túlzásokba! DSC_0289

Hozzávalók:

10 dkg puha vaj
10 dkg barna cukor
10 dkg liszt + 10 dkg liszt, (nálam most) mandulaliszt, darált mandula, dió vagy mogyoró
csipet só

60 dkg sárgabarack
4 ek. barnacukor
3 ek. kókuszreszelék
reszelt szerecsendió

A barackot kimagozzuk, a feleket vágott oldalukkal lefelé szorosan elhelyezzük a formában. Megszórjuk a cukorral, kókuszreszelékkel és szerecsendiót reszelünk rá, 10 percet állni hagyjuk. Közben a sütőt 200 fokra melegítjük. A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, és rámorzsoljuk a gyümölcsre. Előmelegített sütőben 25-30 perc alatt – fólia nélkül – aranybarnára sütjük. A tészta alatt a gyümölcs bugyogni fog, akár ki is folyhat kissé. Ha el szeretnénk kerülni a sütő takarítást, terítsünk a forma alá alufóliát. A süteményt 20 percet hagyjuk hűlni, így szebben kiszedhető lesz a formából, és pont ehetőre hűl. DSC_0290-2

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Házi habos karamellsodó

Mostanában úgy állnak a dolgok, hogy nem a tojásfehérje, hanem a sárgája gyűlik otthon. Tudtátok, hogy a sárgáját is le lehet fagyasztani a fehérje nélkül? Jégkockatartóba rakva egyesével is felhasználható, de akár nagyobb adagokat is eltehetünk egyszerre. Ez nekem teljesen új információ volt, eddig ezt hittem csak a fehérje fagyasztható, ha megmarad. Szóval volt egy csomó sárgája, és gondoltam csinálok belőle sodót, most karamelleset. Anyukám mindig tojásfehérjével lágyítja a sodót, mivel nekem ez nem volt, utánaolvastam, és találtam egy jó ötletet: habverővel habosítsam. A recept szerint már a folyékony masszát kell habosítani, de nekem ez nem tetszik, mert akkor honnan tudom mikor sűrűsödik? Szóval én vártam, amíg el nem kezdett sűrűsödni, utána habosítottam. Isteni, légies, könnyű lett! A leírás hosszúnak tűnhet, de inkább tartalmaz praktikai tanácsokat, mint konkrét lépéseket. És hogy mihez ehetjük? El tudom képzelni amerikai palacsintához, de a képen más szerepel. A következő posztban az is kiderül!

DSC_0295

Hozzávalók:

10 dkg kristálycukor
4 dl tej
4 tojás sárgája
1 ek. cukor

Egy magas lábost használjunk, amiben majd a krémet elektromos habverővel tudjuk verni anélkül, hogy felcsapódna. A cukrot karamellizáljuk az edényben. Én erre nem használtam külön edényt, viszont az alja nem elég vastag, így a széle hamar égni kezdhet. A cukrot szórjuk bele, ne keverjük, de ha füstölni kezd, emeljük fel az edényt a gázról és jobbra balra, vagy kört leírva forgassuk, hogy a karamellizált rész bevonja a cukrot. Így nem ég meg, de a cukor egyenletesen felolvad és karamellizálódik. Hozzáöntjük a tejet – inkább meleg legyen, a hideg tejtől a karamell kicsapódhat! -, és felforraljuk. Ezalatt a karamell feloldódik – most sem kell kevergetni, csak ha már forr a tej, így nem ragad a karamell a fakanálra. Miközben felforraljuk a tejet a tojássárgáját a cukorral habosra verjük. Amikor forr a tej, keveset a sárgájához öntünk, és alaposan elkeverjük. Ez a hőkiegyenlítés miatt fontos, ha beleöntenénk a sárgáját a forró tejbe, a tojás darabos, csomós lenne. A tejet húzzuk le a tűzről, keverjük hozzá a tojásos-tejes keveréket. Folyamatosan kevergessük, és amikor látjuk, hogy kezd sűrűsödni, tegyük vissza a tűzre, és habverővel alacsony fokozaton egy-két percig verjük, amíg habos sodót nem kapunk. (Vigyázzunk, ne verjük sokáig, mert akkor a krémet túlfőzzük, és kicsapódik.!

 

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Cukkini tócsni sütőben

Rengeteg cukkinit kaptunk, úgyhogy biztosan lesz még a blogon ilyen recept. Most tócsni készült, de nem olajban, hanem sütőben. Így talán nem lett olyan ropogós mint az olajban sült, de azért nagyon finom, és ebben a változatban feldobható sonkával, kolbásszal vagy szalonnával. Nálam most az utóbbival készült, természetesen a fokhagymás tejföl elmaradhatatlan, csak a kapkodásban – éhesek voltunk – a képről felejtődött le.

DSC_0281

Hozzávalók: (22 x 32cm-es formába)

30 dkg reszelt cukkini
30 dkg reszelt krumpli
2 db tojás
4-5 ek. liszt
2 gerezd fokhagyma
tetejére szalonna /vagy kolbász, sonka/
só, bors

Tálaláshoz fokhagymás tejföl

A cukkinit és a krumplit nagy lyukú reszelővel lereszeljük, alaposan lesózzuk, és 15 percet állni hagyjuk. A sütőt 200 fokra melegítjük. A lereszelt zöldségeket alaposan kinyomkodjuk, a levet nem fogjuk felhasználni. Hozzákeverjük a tojást, a fokhagymát és apránként a lisztet. Állaga akkor jó, ha nincsenek lisztcsomók, és egy palacsintatésztánál sűrűbb tészta vonja be a zöldségeket. Én kikentem egy 22×32 cm nagyságú tepsit vajjal, és egyenletesen eloszlattam benne a masszát. Megszórtam a szalonna kockákkal. 200 fokon 20 percig fólia alatt, majd 20 percig nélküle sütöttem. Fokhagymás tejföllel tálaltam.

 

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Meggyes-fehércsokis parfétorta

Egy darabig gondolkodtam, hogy ez a poszt felkerüljön-e vagy sem. Nem szokásom egy az egyben “lemásolni” mások receptjeit, de most valóban csak kisebb módosításokat – könnyítéseket, ha lehet így mondani – eszközöltem, a desszertért járó kredit teljesen Praliné Zsuzsit illeti. Viszont nem tagadom, nagyon jó alapötleteket adott, amit a későbbiekben mindenképpen fel fogok használni.
Nekem nem volt itthon előre eltett meggyem, úgyhogy házi befőttből főztem meg percek alatt a vörösboros meggyet, és mivel épp – mint mindig – kapkodásban is voltam, csokilapokat sem készítettem el külön, csak minél vékonyabban próbáltam meg rácsorgatni a rétegekre.  Szerintem – és a tesztelők szerint is – így is finom lett, mind elfogyott.

Az eredeti recept itt elérhető, de most nézzük meg én hogy készítettem.

DSC_0263

Hozzávalók (10 x 25 cm-es kenyérformához):

Vajas lap:

5 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 db tojás
3,5 dkg liszt
1,5 dkg holland kakaópor
1 tk. kakaóbabtöret – nekem volt itthon, de elhagyható, enélkül is szuperfinom!

Parfé:

100 g tej
4 dl tejszín (70 g-ot különítsünk el belőle)
2 tojássárgája
20 dkg fehércsokoládé
2,5 lapzselatin

8 ek. (házi) meggybefőtt vagy friss magozott meggy
1,5 dl vörösbor
4 ek. cukor
1 tk. fahéj

5 dkg étcsokoládé

Először a vajas lapot készítettem el. A sütőt 180 fokra melegítettem. Egy 10 x 25 cm-es kenyérformát körberajzoltam sütőpapíron. (Fejjel lefelé kell körberajzolni, a piskóta a parfé tetejére kerül, kiborítás után kerül alulra.) A puha vajat a porcukorral habosra kevertem. Habverővel hozzákevertem a tojást – körülbelül 1 percig vertem – majd óvatosan hozzáadagoltam az átszitált lisztet és kakaóport, végül pedig a kakaóbab töretet. Egyenletesen eloszlattam a körberajzolt sütőpapíron, és 10 perc alatt készre sütöttem. Teljesen kihűtöttem, ha kissé szétterül helyezzük rá a formát és vágjuk körbe – érdemes utána még pár millimétert levágni belőle, mert valószínűleg a parfé nem lesz olyan magas, mint a forma-.
A meggybefőttet a vörösborral, a cukorral és a fahéjjal felforraltam, és forrástól számítva körülbelül 7-8 percig főztem, amíg a bor egy része el nem párolgott, és a cukortól szirupossá nem vált. (Friss meggyel lehetséges, hogy tovább tart a folyamat.) A meggyet lecsöpögtettem, a megmaradt szirupot öntetnek félretettem. Ezt is teljesen kihűtöttem.
A tojássárgáját a tejjel, 70 g tejszínnel simára kevertem, és gőz fölött besűrítettem. Hozzákevertem az apróra tört fehércsokoládét és a kinyomkodott lapzselatint. (Tanulság: most először használtam lapzselatint, és az első adagot már akkor beáztattam, amikor a krém még a gőz fölött volt. Azt írták öt perc kell neki, de nekem öt perc alatt teljesen feloldódott. A második adagot csak egy fél percre áztattam be, kinyomkodtam, és a meleg krémbe kevertem. A melegtől teljesen jól feloldódik probléma nélkül.) A krémet langyosra hűtöttem, végül hozzákevertem a habbá vert tejszínt – nem vertem túl keményre, csak volt egy kis tartása -. Ment a hűtőbe egy 20 percre, míg kissé megdermedt. (Túl sokáig ne várjunk vele, mert teljesen megszilárdul.)
Az étcsokoládét közvetlen rétegezés előtt gőz fölött megolvasztottam.
Jöhet az összeállítás. A formát béleljük ki – én sütőpapírt használtam -, hogy könnyebben ki tudjuk majd venni az elkészült parfét. A krémet képzeletben 3 felé osztottam. Egy réteg krém, fele étcsokoládé kanállal óvatosan, minél vékonyabban rácsorgatva, rá meggy. Újabb krém, újabb csokoládé, újabb meggy és krémmel zárjuk a parfét. Erre egyből mehet rá a piskóta, kicsit lenyomogatjuk, és éjszakára fagyasztóba tesszük. Kiborítva tálaljuk, igen könnyen szeletelhető, öntetnek használjuk a visszamaradt vörösboros szószt.

 

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Tiramisu jégkrém torta

Hétvégére kánikulát mond, úgyhogy érdemes jó sok folyadékkal, na és persze valami hideg finomsággal is készülni. A tiramisut szeretem hagyományosan, de gyümölcsösen is, viszont jégkrémként még sosem készítettem. Szerettem volna, ha nem tartalmaz nyers tojást, de azért visszaadja a tiramisu jellegzetes ízét, és nem csak mascarponét és tejszínhabot tartalmaz, így főzött krém is került bele. Azt gondolom jól sikerült, de teszteljétek Ti is!

DSC_0282

Hozzávalók (10×30 cm-es kenyérformához):

1,5 dl tej
3 tojás sárgája
6 ek. cukor
3 lap zselatin

25 dkg mascarpone
2 ek. cukor

2 dl habtejszín
1 ek. cukor

1 dl erős fekete kávé
1 ek. cukor
2-3 ek. rum
1 dl tej

25 dkg babapiskóta

holland kakaópor a szóráshoz

A cukrot a tojássárgájával habosra verjük, hozzáadjuk a tejet, és gőz fölött csípősre melegítjük, amíg kissé be nem sűrűsödik. Még melegen simára keverjük benne a lapzselatint, és langyosra hűtjük. A mascarponét a cukorral habverővel kissé megdolgozzuk, és hozzáöntjük a langyos krémet. A habtejszínt felverjük, nem kell túl kemény legyen, és óvatosan a krémbe forgatjuk. A forró kávét a cukorral összekeverjük, majd beletesszük a rumot és végül a tejet is. A kenyérformát kibéleljük, és az alját hosszában befedjük a kávés-rumba áztatott babapiskótával. Én nem szeretem, ha a piskóta tocsog a kávéban, így épp csak beleforgatom, nem hagyom benne állni, és kissé le is rázom a tányér felett. Erre jön a krém fele, amit bőven megszórunk kakaóporral. Még egy réteg babapiskóta, majd ismét krém, kakaópor és végül babapiskótával zárjuk a süteményt. (Ha elég széles a formánk teteje, akkor itt már keresztben tudjuk rakni.) Először érdemes bő másfél órára hűtőbe tenni, hogy a krém megpuhítsa a piskótát, ezután kerüljön csak a fagyasztóba éjszakára.

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Guacamole: mártogatós avokádóból

Bár a foci vb legközelebbi meccse csak pénteken lesz, azért nem olyan nagy baj, ha már előre tudjuk milyen mártogatóst szeretnénk. A guacamole talán elsőre furcsa zöld színe miatt, de garantálom, hogy nagyon finom. Érett avokádót kell hozzá használni, melynek színe mély zöld, és ha megnyomod puha. A boltokban legtöbbször csak világos zöld színű keményet lehet kapni, ilyenkor érdemes zacskóba tenni egy banán társaságában, és maximum két napon belül már meg is érik.

DSC_0272

Hozzávalók:

1 db érett avokádó
1 közepes paradicsom
1/4-ed lilahagyma (eredetileg salotta, de lehet ugyanekkora mennyiségű újhagyma is)
fél lime leve

A hagymát apróra vágjuk, meglocsoljuk a lime levével és alaposan lesózzuk. Öt percig állni hagyjuk. Az érett avokádót körbevágjuk a magja mentén, és a két felet ellentétes irányba elcsavarva szétválasztjuk. Fakanállal a héj és az avokádó húsa közé nyúlunk, és kikanyarítjuk a belsejét. Apró kockára vágjuk, összekeverjük a hagymával, és leturmixoljuk. A paradicsomból eltávolítjuk a magokat, és nagyon apró kockára vágjuk. Belekeverjük a pürénkhez, és ha szükséges, sóval még ízesítjük. Tortillával tálaljuk.

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.