2013. március hónap bejegyzései

Főtt sonkás tojásos pite

Sokszor kerestem magam is a VKF! (Vigyázz, kész főzz!) receptjei között. Az 55. felhívást a Dublin felett az ég bloggerinája tette közzé, a téma mi más is lehetett volna, mint a húsvéti finomságok.  Tudom, én már kicsit előrébb tartok, mint kellene, de azt gondoltam, hogy ha most nem osztom meg ezt az ötletet, el fog teljesen sikkadni. Ez a recept kifejezetten a húsvéti maradékok újrahasznosítására lett kitalálva.

DSC_1634

Hozzávalók (26 cm-es formához):

Tészta:
25 dkg liszt
15 dkg vaj
1 tk. só
1 csipet cukor
1 tojás
2-3 ev. kanál víz

Töltelék:
20 dkg főtt sonka
4 db főtt tojás
10 dkg borsó
3 db (nyers) tojás
2 dl főzőtejszín
só, bors
zöldfűszer (metélőhagyma, bazsalikom)

Kenéshez:
1 tojás

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, ha nehezen áll össze, 1-2 kanál vizet öntünk hozzá. Fél órát hűtőben pihentetjük:
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tejszínt egy egész tojással és két tojás sárgájával összekeverjük. Beletesszük a kockára vágott főtt sonkát, a felvágott főtt tojásokat és a borsót. Az egészet óvatosan összekeverjük, sóval és borssal, némi zöldfűszerrel ízesítjük.
A tésztát 1/3-2/3 arányban elosztjuk, a nagyobb részt akkorára nyújtjuk, hogy a tortaformánkban egy 5 cm-es perem is legyen. Az alját villával megszurkáljuk, majd beleöntjük a tölteléket. A töltelékre ráhajtjuk a tészta kilógó peremét, majd a maradék tésztával befedjük. A tetejét villával megszúrjuk, és egy kissé felvert tojással bekenjük.
180 fokon 35-40 perc alatt pirosra sütjük.

DSC_1630

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Banoffee pite

Már régóta szemezgettem ezzel a tortával, bár látszott rajta, hogy egy valódi tömör gyönyör. A karamellkrém, a banán és a tejszínhab külön-külön sem túl könnyű, pláne nem ilyen kombinációban. Viszont összességében úgy gondolom igen jól vizsgázott, és húsvétkor amúgy sem a kalóriák számolásával kell majd tölteni az időt, úgyhogy bátran lehet készíteni.

Hozzávalók (26 cm-es formához):

Tészta:

18 dkg liszt
10 dkg teavaj
6 dkg porcukor
1db tojás
1 csipet só

Krém:

2 db sűrített tej (2×170 g)
4 dl tejszín
6 dkg cukor
2 ev.kanál étkezési keményítő

2 db banán
citromlé
4 dl tejszín
2 db habfixáló

DSC_1631

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, fél órára hűtőbe tesszük. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A tésztát akkorára nyújtjuk, hogy a formába beletéve legyen egy 3 cm-es perem. Sütőpapírt helyezünk a tésztára, öntünk bele száraz lencsét vagy babot, ami nehezékként szolgál. 15 percig sütjük így, majd öt percig a nehezék nélkül. Ha kész, hűlni hagyjuk, közben elkészítjük a krémet.
A cukrot karamellizáljuk, majd felöntjük 2 dl tejszínnel és addig keverjük, amíg a cukor feloldódik. 2 dl tejszínt elkeverünk a keményítővel. Egy külön edényben elkezdjük főzni a sűrített tejet, sűrűn kevergetve, nehogy odaégjen, amíg szép barna színe nem lesz. Ez körülbelül 10 perc alatt következik be. Ekkor hozzáöntjük a karamellizált cukros tejszínt, a tejszínnel elkevert keményítőt és 5 perc alatt puding sűrűségűre főzzük.
A krémet még melegen beletöltjük a pite formába, gyorsan megszilárdul.
A banánt vékony szeletekre vágjuk, citromlével elkeverjük, így akadályozva meg a banán barnulását. Ráhalmozzuk a tortára ezt is, szépen elrendezve.
A maradék tejszínt ízlés szerint 1-2 kanál porcukorral és a habfixálóval kemény habbá verjük, a torta tetejére halmozzuk. 1-2 óra hűtés jót tesz neki, reszelt csokoládéval díszítjük.

DSC_1635
 

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Carbonara, ahogy én szeretem

Imádom a tésztákat. Egész héten tudnám enni, csak aztán mérlegre ne kelljen állni. A héten itthon maradtam egy plusz napot, szóval ebédre gondoltam csinálok valami gyorsat, finomat. A carbonara spagettit  szerintem mindenki ismeri, de kérdés, hogy a hagyományos, vagy az átdolgozott receptet-e? Bevallom egyetemista koromban nálam csak a porból készült változat létezett. Hát, ez van, akkor nem mondanám, hogy foglalkoztam volna ezekkel a dolgokkal.
A carbonara eredete természetesen olasz területre vezethető vissza. Élnek különböző legendák, mi szerint az ételt szénbányászok 19. századi titkos társasága, a “Carbonari” alkotta meg, mások szerint az ételt azért nevezték el a szénbányászok után, mert a spagettire szórt sok frissen őrölt bors a szénporhoz hasonlított leginkább. Elkészítése módja is nagyon különböző, többnyire állandó alkotóelemei a bacon, a tojás és a parmezán, de én szeretem, ha egy kis tejszín is van benne, mert ezáltal a szósz még krémesebb lesz. Vigyázat, ez valóban csak frissen az igazi!

DSC_1641

Hozzávalók (2 személyre):

12 dkg tészta
10 dkg bacon
2 tojás sárgája
1 egész tojás
1 dl tejszín
1 gerezd fokhagyma
só, frissen őrölt bors, bazsalikom
parmezán

A vizet sóval és egy kis olajjal feltesszük forrni.  A bacont kockára vágjuk, és egy mélyebb falú serpenyőben – amibe később a tészta is kerül – lepirítjuk. Egyszer minimum érdemes leönteni róla a zsírt, ha nem akarjuk, hogy a tésztánk ebben tocsogjon. A tojássárgákat az egész tojással és a tejszínnel egy tálban összekeverjük, sóval, borssal, bazsalikommal ízesítjük, belenyomjuk a fokhagymát. Ha a víz forr beletesszük a tésztát és al dentére – vagyis fogkeményre, leírásnak megfelelően – megfőzzük. Ha kész, leszűrjük, hozzákeverjük a baconhöz, és ráborítjuk a tojásos egyveleget, párszor jól átkeverjük, majd magában hagyjuk egy fél percre. Nem kell tűz fölé tenni az edényt, a tojásos egyveleg a tészta hőjétől sül meg, finom krémes lesz. Tálaláskor bőven megszórjuk frissen őrölt borssal és parmezánnal.

DSC_1647

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Az első fotogén macaron

Először is szögezzük le, mondhat akárki akármit, macaront csinálni nem egyszerű. Már ha vagyunk olyan mazochisták, hogy a tökéletességre törekszünk… Ami azt illeti, nekem még sosem jött össze úgy, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Ez volt a második alkalom, hogy csináltam, de mindez azért, mert bár az ízét imádom, de 1 évvel ezelőtti próbálkozásom akkora ballépés volt – konkrétan szegény barátnőmmel, akinek macaront ígértem, kanállal ettük fel a végterméket – , hogy bevallom, azóta se mertem próbálkozni.
Nem tudom ki hogy szokott sütni-főzni, de nálam bevált dolog, hogy ha megfogalmazódik valami a fejemben, elkezdek nézelődni, és néhány recept átolvasása utána kialakítok valamit, ami egy kicsit mindegyiktől eltér. Na, valószínűleg ezt rontottam el az első esetben. Koncepció ugyanez, végeredmény enyhén szólva is kritikán aluli. Szóval idén tanulva a hibából úgy döntöttem, most leteszem a voksom egy profi macaron-sütő módszere mellett, és megpróbálkozom azzal, lesz ami lesz. Találtam egy nagyon szimpi kis leírást (itt), úgyhogy ezzel próbálkoztam.

De foglaljuk is össze, mikor jó egy macaron?
– A teteje teljesen sima, nincsenek rajta kitüremkedések (ez nekem nem mindegyiken jött össze) – titka, hogy elég jól legyen elkeverve a fehérjével a cukor és a mandulaliszt
– A teteje nem repedezik ki (ez most pipálva) – titka, hogy pihentetjük a sütés előtt
– Kis talpacskák jönnek létre az alján (ez félig-meddig sikerült) – titka a sütő megfelelő hőmérséklete
– Ha beleharapunk a teteje roppanós, a belseje pedig ragadós – ha mindent jól csináltunk, ilyen lesz

DSC_1659

Szóval a recept leírása szerint rengeteg buktató van, éppen ezért a szerző által javasolt “tanuló” adaggal dolgoztam most én is. Ez pontosan egy nagy tepsinyi macaronra lesz elég – összesen kb. 12 db 4 cm-es adagra, amiből 6 db teljes értékű macaron lesz.

Hozzávalók:

44 g mandulaliszt
80 g porcukor
36 g tojásfehérje
16 g kristálycukor
kevés ételszínezék

Töltelék: sós karamell
10 dkg cukor
1 kanál méz
1 ev. kanál víz
2 dkg vaj
0,5 dl habtejszín
kevés só – kb. 1/4 tk.

Ezeket a mennyiségeket pontosan betartottam. Először a porcukrot és a mandulalisztet átszitáltam egy tálba. A kimért tojásfehérjét elkezdtem nagy fokozaton felverni, majd amikor már annyira kemény volt, hogy fejre tudtam állítani, apránként hozzákevertem a kristálycukrot, és közepes sebességen még 1-2 percig vertem, amíg a habverő jól látható hullámokat nem csinált a habba keverés közben. Ekkor hozzákevertem egy kiskanálnyi ételszínezéket és alacsony fokozaton egyszer átkevertem. A mandulalisztes porcukor felét hozzáöntöttem a felvert fehérjéhez és mint a piskótát egy keverőlapáttal alulról jövő mozdulatokkal teljesen simára kevertem. Ugyanezt megismételtem a mandulaliszt másik felével is. (Valószínűleg itt rontottam el, hogy bár úgy tűnt, nincsenek benne darabok, de amikor teljesen kikapartam az alját mégiscsak maradhatott benne, mert az utoljára kinyomott macaronok nem terültek el rendesen, hanem kissé púposak, csúcsosak maradtak, ami pontosan annak a jele, hogy a tészta túl sűrű volt, tehát nem volt rendesen szétkeverve.) A szerző leírása szerint óvatosan kell bánni a masszával, nehogy túlkeverjük. Akkor kevertük túl, ha túl gyorsan terül majd szét. Tehát teszteljük le. Egy púpos kanál masszát tegyünk egy tányérba, és ha a massza kb. 10 másodpercen belül nem terül szét, még túl sűrű, ha viszont nagyon gyorsan szétfolyik, akkor pedig már túl híg. Ha túl híg, azon sajnos már nem lehet segíteni, ha túl sűrű, akkor még egyet kettőt keverjünk rajta, és jó lesz. Úgyhogy inkább közben is többször ellenőrizzük, hogy állunk.
Ha ezen az akadályon túl vagyunk, akkor töltsük bele a masszát a habzsákba, és nyomjuk ki a macaronokat. Van, aki szerint érdemes szilikon lapot használni, más szerint sütőpapír is megteszi, megint más szerint érdemes a sütőpapírra előre felrajzolni az azonos nagyságú köröket is. Ezt mindenkire rábízom, én szilikont használtam, de nem rajzoltam fel a köröket. Ha kinyomtuk az ugyanakkora kis halmokat, és a macaronok szépen elterültek, akkor bekapcsoljuk a sütőt 135 fokra, és a macaronokat legalább egy fél órát hagyjuk pihentetni. Akkor jó, ha megérintve a tetejét a macaron hártyás, nem ragad az ujjunkra. (Tavaly még nem is tudtam, hogy pihentetni kell, ki is repedt az összes…)
DSC_1662 Ha ezzel megvagyunk, tegyük be a 135 fokos sütőbe és 23 perc alatt süssük készre.
Ha megvan a talpacskája, a tetejét is jónak ítéljük, de 23 perc után még nem tudjuk rendesen felszedni, mert a fele odaragad – mint ahogy nekem tavaly – akkor még 1-2 percet tegyük vissza a sütőbe, és hagyjuk, hogy a macaronok száradjanak.

Krémnek sós karamellt választottam, hogy hátha egy kis sósság ellensúlyozza a tömény édeset. A krém elkészítése sokkal egyszerűbben zajlik, mint a macaroné: a cukrot a vízzel és a mézzel feltesszük, és karamellizáljuk. Ha szép barna színe van hozzákeverjük a vajat, a tejszínt és a sót. Én türelmetlen voltam, nem vártam meg amíg rendesen kihűl, így kissé folyt még, de ízre még így is szuper jó volt.
Most, hogy így felbátorodtam, van még egy adag tojásfehérje a hűtőben, asszem hétvégén újrapróbálkozom: folyt. köv…

DSC_1665

 

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Parasztleves gazdagon

Azt hittük már vége a télnek, itt a tavasz – mit tavasz, nyár! – tervezgettük a hétvégi kirándulást, amikor ez történt. Hófúvás, erős szél, röpködnek a mínuszok. Ma már valamivel jobb a helyzet, a hó is olvad, de kinn azért még mindig nagyon hideg van. Úgyhogy elővettem ezt az Anyukám-féle igen laktató leves receptet. Télen nálunk többször is készül, ugyanis nagyon jól variálható: krumpli helyett zöldbabbal vagy borsóval is elkészíthető. Az az érdekes, hogy nekem ez a leves teljesen szokványos, és mindig meglepődök, amikor kiderül, hogy mások ilyet egyáltalán nem szoktak készíteni. Pedig érdemes!

DSC_1623

Hozzávalók (4 személyre):

1 fej hagyma
40 dkg krumpli
2 db sárgarépa
20 dkg kolbász
4 db tojás
1 ev. kanál liszt
1 tk. pirospaprika
só, bors
1,5-2 l húsleveslé vagy víz
tejföl a tálaláshoz

A répát feldarabolom, kevés olajon pirítani kezdem. Hozzáadom a kanál lisztet, fél percig pirítom. Rádobom a kolbászt, hozzáadom  az egészben hagyott hagymát, a kockára vágott krumplit, egy kis kanál pirospaprikát és felöntöm a húslével. Így hagyom, hogy magában főjön, néha megkeverve, és vigyázva, hogy ki ne fusson, amíg a zöldségek meg nem puhulnak benne. Sóval, borssal ízesítem. Amikor kész, lezárom a tüzet, és beleütöm az egyik tojást egy üvegpohárba. A tojást a pohárból egy gyors mozdulattal a levesbe engedem – ami nincs már a láng fölött, különben tojáslevesünk lesz! – , majd megismétlem a műveletet, a tojásokat pedig megpróbálom nem egymásra, hanem egymás mellé önteni. 10 percig nem nyúlok hozzá, nem keverem, hagyom, hogy magában legyen, így benne főtt egész tojásokat kapok. Ha lejárt az idő, tálalható, ha valaki nagyon forrón szereti, kicsit utánamelegíthet.

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Citromtorta olasz habcsókkal

Annak, akinek valamilyen ünnepnapon van születésnapja, egyik szeme sír, a másik nevet. Én majdnem újév napján születtem, és bár két ünnep között iskola sincs, meg általában munka se, azért nem mindig éreztem fenékig tejfelnek az ünneplést. Ez a torta egy szülinaposnak készült, remélem ízleni fog neki.

DSC_1610

Hozzávalók (26 cm-es formához):

Tésztához:
18 dkg liszt
10 dkg teavaj
6 dkg porcukor
1db tojás
1 csipet só

Krémhez:
2 db citrom leve és héja
2 db narancs leve és héja
1 dl víz – összesen legyen 2,5 dl lé
18 dkg porcukor
4 db tojássárgája
3 ev. kanál étkezési keményítő
10 dkg vaj

Habcsókhoz:
4 db tojás fehérje
50 ml víz
20 dkg porcukor

Először összegyúrjuk a tészta hozzávalóit. Gyorsan dolgozzunk, mert a kéz melegétől a tészta ragacsos lesz. Fél órát hűtőben pihentetjük.
A sütőt 180 fokra állítjuk. Egy lábasban kevés vizet teszünk fel, a krémet majd a gőz fölött készítjük. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját a porcukorral habosra keverjük. A citrom és narancs héját lereszeljük, a levét kifacsarjuk, leszűrjük. Annyi vízzel pótoljuk – nagyjából 1 dl -, hogy 2,5 dl levet kapjunk. Simára keverjük benne a tojásos masszát és a keményítőt. Egy fém tálba tesszük, és a gőz fölé helyezzük. Folyamatosan kevergetve a krém 10-15 perc alatt puding állagúra sűrűsödik. Ha nem találjuk elég keménynek, még egy kanál keményítővel sűríthetjük.
A krémet hűlni hagyjuk, a tésztát eközben megfelelő méretűre nyújtjuk, úgy 3-4 cm peremet hagyva a formában, hogy a krém ne tudjon majd kifolyni. A tésztára sütőpapírt teszünk, megszórjuk babbal vagy lencsével, ami nehezékként szolgál. Ezt a fajta sütési módot vaksütésnek nevezik. 15 percig sütjük 180 fokon így, majd levesszük róla a nehezéket és tovább 5 percig sütjük, amíg szép színe nem lesz. A tésztát kihűtjük.

DSC_1622 Ha a krém langyos, hozzákeverjük a puha vajat, és 5 percig habverővel krémesítjük.
Ha van időnk, érdemes várni egy fél órát, amíg a tészta és a krém is kihűl, így könnyebb az összeállítás, biztosan nem folyik ki a krém.
A habcsókhoz a vízből és porcukorból szirupot főzünk. A tojásfehérjét közepes fokozaton kezdjük verni, közben lassan hozzáöntjük a cukorszirupot. Akkor jó a hab állaga, ha nagyon kemény, fényes. A torta tetejére halmozzuk. A sütőt grill fokozatra állítjuk, és 160 fokon 10-15 perc alatt rászárítjuk a habcsókot.
Szeletelés előtt érdemes legalább 1 órát hűtőben tárolni.

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Céklás cupcake fehércsoki mázzal

Gondoltam nem írom már le a címben, hogy milyen zöldséggel készült a legújabb cupcake, mert akkor senki nem fog tovább olvasni, az biztos. Nem, nem répából. Mielőtt elkattintanál, ha esetleg javasolhatom, hogy ha meg is rémít, elborzaszt, akkor csak csináld meg, etesd meg valakivel, (ne mondd meg miből van!) és meglátod, ha kéri a másodikat belőle, te magad is kedvet kapsz, hogy megkóstold. (Mellesleg laza 10 percig magyaráztam Apukámnak, hogy legalább kóstolja meg, mert tényleg finom, nem zöldség íze van, mire beadta a derekát. De csak azért, mert mondtam neki, ha nem ízlik, otthagyhatja. Persze könnyen ki lehet találni, hogy végül nem csak egyet evett. Azért komolyan, felért egy tanulmánnyal.)

uj004

Hozzávalók (12 db muffinhoz):

3 tojás – külön-külön fehérje és sárgája
15 dkg cukor
1,5 dl napraforgóolaj
1 tk. fahéj
kevés őrölt szerecsendió
20 dkg cékla nyersen, apróra reszelve
1 csomag sütőpor
24 dkg liszt

Krémhez:
10 dkg teavaj
10 dkg fehércsokoládé

A sütőt 180 fokra melegítjük. A céklát gumikesztyűben pucoljuk, hacsak nem akarunk lila kezű szörnyet játszani egy hétig. Apró lyukú reszelőn reszeljük, vagy turmixgépben pürésítjük. A tojás sárgáját a cukorral habosra keverjük. Beletesszük a fahéjat, a szerecsendiót, a céklát és a napraforgóolajat. A lisztet kimérjük a sütőporral, csomómentesre keverjük a tojásos keverékkel. Az utolsó 2-3 kanálnál már nagyon nehéz a tésztával dolgozni, ha nem megy, tegyük félre a maradék lisztet. A tojásfehérjét kemény habbá vejük, óvatosan belekeverjük a tésztába, ezzel lazítva azt. Ha maradt még liszt, amit korábban nem tudtunk belekeverni, most pótoljuk. A tésztát 12 felé osztjuk, és 180 fokon kb. 25 perc alatt szép pirosra sütjük.
A muffinokat hagyjuk teljesen kihűlni. A fehércsokoládét gőz fölött felolvasztjuk, amikor langyosra hűlt puha vajjal habosra keverjük. A cupcake-et akkor állítsuk össze, amikor a krém és a muffin is teljesen kihűlt, különben a vajas krém kifolyik a sütinkből.

uj005

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Egy kis padlizsán curry

Az a helyzet, hogy ahogy egyre inkább öregszem – haha – úgy egyre kevésbé kívánom a húst. Persze jól esik meg minden, de ha szüleimnél töltünk egy teljes hétvégét, masszív húsinvázióval, akkor utána még a Másikfelem is kéri, hogy vegyük kicsit lightosabbra a következő hetet. Mivel azonban nem élhetünk mindig tésztán meg főzeléken, ezért próbálok keresni olyan vega (nem vegán) ételeket, amik jellemzője nem a totális íztelenség. Párolt zöldségek messze kerüljetek!
Sosem hittem volna, hogy találok érdekes receptet egy női magazin honlapján. És mégis. Szóval apró változtatásokkal, de ki is próbáltam. (Ötlet: innen)

DSC_1579

Hozzávalók (4 személyre):

1 nagyobb padlizsán
15 dkg vörös lencse
2 db paradicsom
2 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ujjnyi gyömbér
1 konzerv kókusztej
1 tk. kurkuma
1/2 tk. őrült római kömény
1/2 tk. őrölt koriander
pici(!) szárított chilipehely
só, bors

Tálaláshoz: fejenként 1 db pita vagy naan kenyér

A padlizsánt apró kockákra vágjuk, kicsit besózzuk. A hagymát apróra vágjuk, olívaolajon üvegesre pirítjuk. Belereszeljük a fokhagymát és a gyömbért, hozzáadjuk a fűszereket, és 1-2 percig így pirítjuk. (Egyszer olvastam egy cikket, hogy ha olajban vagy zsírban pirítjuk a fűszereket, és nem akkor adjuk hozzá, amikor már vízzel van felengedve az étel, teljesen más ízhatást kapunk.) Visszatérve a recepthez, mielőtt odaég a hagyma: Közben apróra vágjuk a paradicsomot, és a padlizsánnal együtt hozzákeverjük a hagymához. Sózzuk, borsozzuk. Amikor a paradicsom kezd kicsit megfonnyadni – úgy 5 perc – hozzáadjuk a 15 dkg vörös lencsét, amit lehetőleg előtte egy pohárban mérünk ki. Hozzáadjuk a kókusztejet, és simára keverjük a masszát. A keverékhez kétszer annyi vizet adunk, mint amennyi a lencse volt. Ezután már csak néha kell megkevergetni. Úgy 20 perc alatt fő puhára, de inkább al dentére a lencsénk. Ha valaki szottyosra szeretné, javasolnom hogy egy fél napot áztassa be a főzés előtt. (Ebben az esetben egy adag vizet adjon hozzá, és ha szükséges, pótolja utólag.)
Naan kenyérrel kellene tálalni, de csak pita volt otthon. Tunkolva enni azzal sem volt rossz.

DSC_1575

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.

Kedvenc répatorta

Ezt a tortát még karácsonyi hangulatban csináltam, de őszintén bevallom teljesen megfeledkeztem róla. Pedig nagyon jól sikerült kis darab. Manapság a répatorta talán már nem számít akkora extrának, de én nem is bánom. Szeretem a répatortát úgy általában is, de ebben a változatban ananászpüré is található, ami külön puhítja a tésztát. Muffin formában sütve is kiváló, akkor a sütési idő valamivel rövidebb – kb. 20 perc -.

Hozzávalók (26 cm-es tortaformához):

10 dkg apróra vágott dió
18 dkg liszt
3/4 tk. szódabikarbóna
1 tk sütőpor
2 tk. fahéj
1/2 tk gyömbér
3 db tojás
15 dkg cukor
1 csomag vanillin cukor
1,5 dl étolaj
25 dkg répa lereszelve
fél ananászkonzerv pürésítve

Díszítésnek:
1 doboz 250 g mascarpone
2 kanál porcukor
fél konzerv ananász

A sütőt 180 fokra melegítjük. A tojásokat a cukorral habosra verjük, majd hozzákeverjük a répát, az ananászpürét és apránként adagoljuk a száraz hozzávalókat (liszt,dió, szódabikarbóna, sütőpor, fahéj, gyömbér keverék). Végül hozzákeverjük az étolajat. A kivajazott, kilisztezett sütőformába öntjük a tésztát, és 180 fokon 30 perc alatt megsütjük. Akkor van kész, ha beleszúrva egy fogpiszkálót a közepébe nem ragad rá a tészta. A tortát kihűtjük, és ezzel a krémmel díszítjük: mascarponét porcukorral habosra verjük, ananászt darabokban vagy püréként hozzákeverjük, a torta tetejét ezzel a krémmel vonjuk be.
Ezt a süteményt könnyű elkészíteni, de nagyon finom.

DSC_1308-2

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Ha tetszett, kövesd a blogom a Facebookon is.